„Idébb-odább, tél-túl, esett-kelt, élt-halt egy gazdasszony. Volt neki két leánya és meg egy fia. Az a gazdasszony olyan volt, hogy a kendőt felvette reggel a fejére, este meg a szegre akasztotta. Minden kosara, minden szakajtója csak a jó kenyérért, pogácsáért és süteményért volt, hogy mind tele legyen e finomságokkal.

Egyszer látja ám, hogy az áldott nap fényét varjú felhők takarták el. Jöttek a varjak számolatlan.”

Így kezdődik mesénk, melyben a varjak elkergetésére oly okosnak tűnő ötletekkel előálló álló két nagyszájú leány nem, de a szerény, jószívű legkisebb fiú Krisztus Urunk segítségével megtalálja a megoldást.

Az előadás végén felcsendülő népzenére a varjak, majd a szereplők és végül a közönség is táncra perdül.



Ajánlott cikkek