MAX LUCADO: ÉRTÉKES VAGY!(bábos előadás)

„A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak.
Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. (…) Mindegyik manó másmilyen volt. (…)

Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó
készítette őket és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricákkal és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra.
A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre
festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából
készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony
csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. (…)

Némely foltmanónak egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, mikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.
Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak
szürke pont jutott. Pancsinelló is ilyen foltmanó volt. (…)

Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag sem pont. Egyszerűen foltmanó volt. Lúciának hívták. (…)

Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges, hogy neki nincs egyetlen matricája sem.

– Ó, nem nagy ügy! – válaszolta Lúcia. – egyszerűen csak minden nap meglátogatom Élit. …”

Ajánlott cikkek