Egyszer volt, hol nem volt… a Csepel-Belvárosi Római Katolikus Egyházközségben, a Kisboldogasszony templomban, volt egyszer néhány ifjúsági hittanos, akik nagyon szerettek színházba járni, táncolni, énekelni… Páran közülük az egyházközség gitáros énekkarának is tagjai voltak.

Az egyik közösen megnézett színházi előadás után, felébredt szívükben a vágy, hogy: nekik is meg kéne próbálni!… A gondolatot tett követte, és színre vittek egy zenés-táncos-énekes színdarabot, mellyel még egy vidéki vendégszereplésre is el
jutottak. Aztán mégis vége lett…

Nyolc év telt el. A régi szereplők közül néhányan még mindig lelkük mélyén hordozták az együtt átélt próbák, fellépések varázsát, a közösségi alkotómunka összetartó, eggyé fonó erejének megtapasztalását.

„A történelem ismétli önmagát!” – szól az ismert közmondás. Ismét egy színházi élmény, egy színházi üzenet, egy hívó szó… és a szívek mélyén lappangó vágy utat tört magának! Egyszerre többekben fogalmazódott meg: újra életre kell hívni kis színházunkat! Az azóta átformálódott hittancsoport több tagja örömmel üdvözölte az ötletet, így 2003. augusztusában újjászületett a Sekrestye Színpad!

Most már nem alkalomszerű előadásokra, hanem hosszú távú munkára készültünk.
Színházi hitvallásunk szerint a jó színház ÜZENET! Persze: legyen szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó…, de nem sokat ér, ha csak egy estére szól (értjük ezalatt azt, hogy másnapra a nézőben már nyoma sem marad, esetleg volt egy este, amikor jól érezte magát). A jó színdarab ÜZENETÉT az ember beépíti az életébe!

Miért fontos a színház? Mert az ÜZENETET az élő, hús-vér emberek (színészek) által kapja a néző, az ő kisugárzásuk csak ebben a személyes kapcsolatban valósul meg. Fontos, hogy amit színpadra állítunk az ne csak látványos, szép, érthető,… legyen, de legyen MONDANIVALÓJA is! A színészethez nem csak tehetség és tenni akarás kell, de szeretet is (sőt főleg szeretet), mert aki nem szeretetből teszi, akármilyen jó is benne – lehet sikeres, mert tehetséges -, de mint ember elveszik.

Azt szerettük volna, és ma is az a célunk, hogy az Isten, a hitünk, az Egyház értékrendjét a színjátszás eszközeivel megmutassuk, és ezt az ÜZENETET, amellyel reményeink szerint egy-egy előadás után kicsit „több”-ként mehet haza a Kedves Néző, színvonalas, látványos, élvezhető formában közvetítsük és, mint a templom sekrestyéje, ahol a liturgiára hangolódunk, előadásaink lelki előkészületet nyújtsanak! Követni szeretnénk, Karol Wojtyla, a későbbi Szent II. János Pál pápa szavait: „A színház az élet lelkiismerete.”

A Sekrestye Színpad társulata nevében:
Sztancsikné Losonci Tímea