Isten előtt a szív számít: mennyire vagyunk nyitottak az ő számára, bízunk-e benne úgy, minta gyermekek. De ez elgondolkodtat arról is, hogy az Egyházban és a hívő életben milyen különleges szerepe volt és van ma is a nőknek abban, hogy ajtót nyitunk az Úrnak, követjük őt, közvetítjük az ő arcát, mert a hit szemének mindig szüksége van a szeretet egyszerű és mély látására. Az apostoloknak és a tanítványoknak fáradságába került, hogy higgyenek.
A nőknek nem. Istenünk, a te dicsőséged ragyogó fénye áradt ránk, amikor Fiad e világra született a Szent Szűztől. Segíts, kérünk, hogy a megtestesülés nagy titkát mindig teljes hittel valljuk, és áldozatos odaadással ünnepeljük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Magyar Kurír
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
– Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
– Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit – mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
– Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
– Saját arcunkat látjuk a kútban!
– Bizony, amíg zavartam a vizet – mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.
Isten előtt a szív számít: mennyire vagyunk nyitottak az ő számára, bízunk-e benne úgy, minta gyermekek. De ez elgondolkodtat arról is, hogy az Egyházban és a hívő életben milyen különleges szerepe volt és van ma is a nőknek abban, hogy ajtót nyitunk az Úrnak, követjük őt, közvetítjük az ő arcát, mert a hit szemének mindig szüksége van a szeretet egyszerű és mély látására. Az apostoloknak és a tanítványoknak fáradságába került, hogy higgyenek.
A nőknek nem. Istenünk, a te dicsőséged ragyogó fénye áradt ránk, amikor Fiad e világra született a Szent Szűztől. Segíts, kérünk, hogy a megtestesülés nagy titkát mindig teljes hittel valljuk, és áldozatos odaadással ünnepeljük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Magyar Kurír
Az advent mindig a rohanás, a kapkodás, a tülekedés, és az állandó idegeskedés ideje. Milyen is lehet az az ünnep, amikor a szív a mindennapi élet terhei és nyomásai alatt elnehezedik, vagy összetörik. Amikor a szeretet ünnepe a bankok ünnepévé válik, amikor a nincsből kellene valamit adni, mert ez így illik. Talán nem kellene ennek így lennie. Jézus Krisztus eljövetelének reménységében el kellene csendesedni és egy kicsit elgondolkodni. Ehhez az is kell, hogy a szívünk legyen kész befogadni Jézust és átadni neki az uralmat. Ő ott áll szelíden és kopogtat. Várja, hogy bebocsásd és átéld az első igazi adventedet a szívedben.
Urunk, Istenünk,
Adventi üzeneted, tudjuk, nekünk is szól:
„Készítsétek az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”
– így mondja Izajás próféta.
„Térjetek meg!” – ezt hirdeti Keresztelő János.
Add, hogy mostani karácsonyi készületünk
És életünk nagy adventjének minden igaz törekvése
Eredményes legyen:
Mindjobban hozzád térjünk,
Kinyissuk szívünket előtted,
És egyre nagyobb részt kapjunk életedből.
Lelked irányítsa napjainkat,
Mindennap hasonlóbbak legyünk Krisztushoz,
És így munkáljuk
Magunk és a világ megszentelését.
Ámen.
Csanád Béla