Adventi gondolatok

Valaki meghívott, de az út odáig négy hét. Kinyitom a táskámat, gondolkozom, hogy mit is tegyek bele? Pénzem kevés, az úton csak a legszükségesebbekre telik.


Most kell behelyeznem minden szükségest, ami kell az úton és azt is, amit ajándékba viszek nekik. Először is nappali, éjjeli ruha.


Tisztálkodáshoz szükséges minden: tusfürdő, borotva, törölköző, szappan, fogkefe, fogkrém. Az úthoz cipő, papucs, de az használatot bíró és kényelmes is legyen. 


Élelem is kell, olyan, ami nem szárad meg, nem romlik meg, tápláló is és e hosszú út minden napjára elég. Na meg víz és víztároláshoz edény.

 

Ha pedig mégis hiányzik valami, azt ott kell megvennem, de ehhez nyelvtudás kell és a kicsi pénzemből hanyag csomagolásom miatt költekeznem kell. Jó egy könyv,
térkép is, segít a nehéz percekben. 


De még valami! Fényképezőgép, vagy video-felvevő kell, hogy az útról és az ottlétemről felvételt készítsek, azért, hogy én el ne felejtsem és másoknak is, nem büszkélkedve, hencegve, megmutassam, tanítsam őket is. 


Utazunk Karácsony felé, a Megváltó Istenünk felé, 26 napig érünk oda. Hosszú időt vesz igénybe ez az út.

El kell készítenünk úti csomagunkat, ami egész időre, minden napra elég kell, hogy legyen.

Mik is ezek? 


Ruha: A megszentelő kegyelem fehér ruhája, amely betakar, megvéd a megfagyástól, napszúrástól. Viseletem láthatóvá teszi, hogy nem rabló, iszákos drogos vagyok, hanem Isten gyermeke. Sajnos a bűn széttépi, olykor letépi rólam e ruhát. Védenem kell! Tisztálkodási eszközök: 


Folyamatosan kell használni ezeket: lelkiismeret vizsgálat, bűneim felismerése, bűnbánat, megtérni akarás (azaz nem akarom többé ezeket a bűnöket elkövetni) szentgyónás. Már egy tusolás is más érzésvilágba emelhet. Lelkemnek is kell ez az üde derű. 

 

Cipő: Az út tele görönggyel, kátyúval… Kényelmes cipő kell, hogy ne legyen tele a lábunk vízhólyagokkal – önzés, kényelmesség, kevélység, hiúság, türelmetlenség,

anyagiasság, mások lenézése stb. – mind kényelmes cipőt kíván a biztos haladáshoz, és ez az önmegtagadás. 

 

Élelem: Ha valaki nem eszik, legyengül, figyelmetlen lesz, nem halad az úton. Enni kell. Táplálékunk a szentáldozás. Olyan erőt ad a léleknek, hogy eljuthat

vele a Célig. És ugyanúgy szükséges az élethez, haladáshoz az éltető oxigén. Minden lélegzetvétel ezt nyújtja. Minden fohász, ima a lélek lélegzetvétele, a lélek
oxigénjét biztosítja. Mennyi kell ebből a hosszú úton! 

 

Víz: „Aki szomjas, jöjjön hozzám és igyék, ingyen” – mondta Urunk. Az alázat, bizalom, kérés biztosíthatja egész úton a kellő vizet. Mily alázat kellett a keresztvíz elnyeréséhez, ilyen lelkület kell ezen az úton is. 

 

Nyelvtudás: Isten minden nyelven ért, meghallgat, az univerzális nyelv az imádság nyelve. Gyors bajba jutásunk gyors segítsége is az imádság nyelve.

 

Könyv: A Szentírás adja meg mindennap az útbaigazítás igéit, mint egy aktuális térkép igazíthat el napról–napra a cél felé…

Fényképezőgép: Jó tudni, hogy Karácsony titkát nem felejthetem el az ünnepek után sem, sőt apostoli feladatom lesz másokkal közölni. Ezt a közlést segíthetik a fényképek, tanúságtételek, életpéldák mások számára!

És végül, ha célba érek a 26 napi utazás végén, mit adjak a betlehemi Gyermeknek?
Könnyű és nehéz dolgom van e téren: „Bármit tesztek egynek az emberek közül, Nekem teszitek!!! Az utamon minden nap felkínálkozó szeretet tett, ajándék Neki. Nem is kell
a csomagomba tennem, akinek adom ugyanis az máris Nála van, neki ajándékoztam. De százával kínálkozik naponta, vegyem észre és gyűjtsem Neki. Jó utat a 26 napra és életünk végcéljáig is.

Gyulay Endre

„Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk: kezed alkotása vagyunk mindannyian”

 

Virrasszatok! – halljuk adventi nyitányként és programként Jézus tanító, figyelmeztető szavait. Minden évben az újrakezdés lendületével és lelkületével kezdjük el ezt a szent időt. Elhatározásunk általában egész évre, de annak valódi megtartása gyakran csak az adventi időre szokott vonatkozni. Mi lenne, ha mostani programunkat egész évre, és életünkre tennénk? Példaképek is állnak előttünk. 

 

Keresztelő Szent János, mint a nagy várakozó segít ebben. Készíteni azt az utat, melyen a közelgő Isten életünk középpontjához, szívünkhöz, lelkünkhöz elér, ahol – együttműködésünkkel –, megváltoztatja látásmódunkat, gondolkodásunkat, megkopott hitünket, reményünket. Izajás próféta az olvasmányban

vágyakozva kiállt Istenhez: Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Kérjük Istenünket, hogy mindig közeledjen hozzánk! 

 

De mi is ígérjük, meg, hogy szemünket le nem vesszük Róla. Ebben segítsen a lelkiismeret-vizsgálatunk, rendszeres imaéletünk, és az a tervszerű program, amit az adventi időszakban önmagunk elé állítunk, ami segít, hogy rossz szokásainktól eltávolodjunk, s begyakoroljuk azt a jót, ami az „egyenes ösvény” lesz ezentúl életünkben. „Ne találjon alva benneteket!”…..

„Eljön a sok nép, és ezt mondják: menjünk föl az Úr hegyére” 

 

Nem is olyan rég sikerült megmásznom egy 2400 méteres hegyet, ahol egy menedékház várt a vándorokra. Bár

augusztus volt, mégis felhős – ködös úton kellett egész nap gyalogolni. Amikor a felhők közül néha leláttam a tájra, lenyűgözött az előttem elterülő terepasztal. Minden ami földhöz kötött, olyan távolivá vált, kicsinek tűnt. Így vándorolunk a lelki utunkon is. Bennünk van a vágy, hogy felülről is nézhessük az életünket, hogy felmehessünk az „Úr hegyére”. Szeretnénk rálátni arra, hogyan is élünk, mi motivál bennünket, hová vezet az az út amelyen járunk, kikkel megyünk és kik jönnek velünk szembe? Ha ezt az utat fentről is szépnek látjuk, akkor ne féljünk, ha néha felhős – ködös az út.

Csendes magunkba fordulásra indít bennünket ez a szentírási mondat: vajon bennünk milyen lélek lakozik? Várakozásunk, elesettségünk, reményeink, örömeink idején egyaránt  közelebb juthatunk Hozzá, Akin egész életében az Úr Lelke nyugodott. Mennyire szükségünk, szükségem van arra, hogy újra megszülessen, s az oly sok rossz hír között ennek örömhírét is továbbadja a világ! Mi Őrá várunk, Ő pedig arra, hogy szívünk minden érzelmével Hozzá fussunk. Sötétek és titokzatosak az adventi éjszakák, imáink és énekeink kétségbeesve, sürgetve kiáltanak a várva várt Vendég után. Milyen csodálatos lenne, ha az éjszaka bennünk is lassan- lassan átfordulna hajnali pirkadattá! Itt az idő, hogy felismerjük: a várakozás nem elég: Jézus rejtett jelenléte minden pillanatnak értelmet, minden tevékenységnek célt ad. Ennek örömét hordozzuk ebben a szent időszakban: Jézus

életének nincs olyan pillanata, amely ne értünk lenne. Valóban Isten Lelkének hordozója volt. Adjon mindannyiunknak boldogító, gyümölcsöző, Lélek-közeli Adventet 

„Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!”

 

Valóban van okunk az örömre, hiszen adventben különösen is érezzük, várjuk, vágyjuk az Úr közelségét. Ezen a napon Izajás próféta azzal biztatja Isten ószövetségi népét, hogy a Seregek Ura gondoskodik mindenkiről; enni ad, megszabadít minden fájdalomtól, gyötrelemtől. Máté pedig a csodálatos kenyérszaporításról számol be, amely már az Oltáriszentség alapításának az előképe. Isten gondviselő szeretete körülvesz minket. Ismeri a szükségleteinket, tudja a vágyainkat, gondoskodik övéiről. Az Úr Jézus saját testével táplál minket, hogy minél közelebb legyünk hozzá, hogy minél jobban az ő akaratában járhassunk. Most már csak az a kérdés, hogy tudunk-e mindezért hálát adni? Hála van-e a szívünkben, vagy a mindig többet várás türelmetlensége. Istenünk, te Xavéri Szent Ferenc áldozópap igehirdetésével számos népet térítettél a hitre. Add, hogy az ő buzgó hite lángoljon híveid lelkében, és az Anyaszentegyház örömmel lássa maga körül sok hűséges gyermekét.

Toggle tartalom
Toggle tartalom
Scroll to Top